- ,,Te nem érdekelsz engem.'' Olyan beszéd ez, amit senki ember nem
- intézhet egy másik emberhez anélkül, hogy kegyetlenséget ne követne el,
- és sebet ne ejtene az igazságon.
- ,,A te személyed nem érdekel engem.'' Ez a kifejezés viszont helyet
- kaphat két közeli barát heves szóváltásában, anélkül, hogy megsértené
- azt, ami barátságukban a legérzékenyebb.
- Hasonlóképp megalázkodás nélkül mondhatjuk: ,,Az én személyem nem
- számít'', de nem azt, hogy: ,,Én nem számítok.''
- Ez a rövid bizonyítéka, hogy az a mai filozófia, amit perszonalizmus
- néven ismerünk, téves. Következésképp azon a területen, ahol téves a
- szóhasználat, rendkívül nehéz, hogy maga a gondolat el ne tévedjen.
- Minden emberben van valami szent. De ez nem a személye. Nem is maga
- az emberi személyiség. Hanem egyszerűen maga az ember. Úgy, ahogy van.
- Egy járókelô az utcán; karja hosszú, szeme kék, gondolatai
- ismeretlenek, de lehetnek akár a leghétköznapibbak.
- Számomra nem a személyisége, nem is a benne megjelenô személyiség az,
- ami szent. Hanem ô maga. Teljes egészében. Szeme, karja, gondolatai --
- az egész ember. Semmit belôle meg nem sérthetek anélkül, hogy
- véghetetlen lelkiismeret-furdalásaim ne támadnának.
- Ha egyedül személyisége lenne szent a számomra, nyugodt szívvel
- kivájhatnám a szemét. Vakon is épp annyira személy maradna, mint
- azelôtt. Személyiségét nem csorbítanám. Egyedül a látását semmisíteném
- meg.
- Lehetetlen meghatározni az emberi személyiség tiszteletben tartását.
- Nem csupán szavakba foglalni lehetetlen. Számos világító eszmével
- vagyunk így. De ezt a fogalmunkat mint fogalmat se tehetjük magunkévá;
- maga a némán működô gondolat sem tudja megragadni, körülhatárolni.
- Márpedig a közerkölcs számára olyan fogalmat adni törvényül, mit se
- meghatározni, se megragadni nem lehet, annyit tesz, mint szabad utat
- nyitni bárminemű zsarnokság számára.
- A jog fogalma, mit 1789-ben röpítettek világgá, hasonlóképp belsô
- elégtelensége miatt volt képtelen teljesíteni a belévetett bizalmat.
- Két elégtelen fogalom ötvözete, mint amilyen az ,,emberi személyiség
- jogai'' -- természetesen így, egybeötvözötten se visz messzebbre.
- Valójában mi akadályoz hát meg abban, hogy kivájjam egy ember szemét
- -- ha egyszer módomban áll és örömömet lelem benne?
- Holott teljes egészében szent elôttem, mégse az minden
- vonatkozásában, minden fokozatában. Attól még épp nem szent, mert
- hosszúnak találom karját, [,kéknek a szemét] vagy talán köznapinak
- vélem a gondolkodásmódját. Ha herceg, nem attól szent, hogy herceg. Ha
- rongyszedô, nem azért, mert rongyszedô. Mindebben semmi, de semmi
- sincs, ami ráemelt kezemet visszatarthatná.
- Az, ami kezemet visszatarthatná, egyedül az, hogy tudom, ha valaki
- kivájná a szemét, lelkéig hasítana a gond, hogy rosszat tettek vele.
- Él a gyerekkor kezdetétôl, a bölcsôtôl a sírig valami az emberi szív
- mélyén, ami minden elkövetett és elszenvedett bűn, s megtapasztalt és
- megrögzött rossz ellenére, változatlanul elvárja, hogy jót tegyenek
- vele és ne rosszat. És ez az a valami, ami mindenekfelett szent minden
- egyes emberben.